A dévai magyar oktatás története

Gyökerek nélküli fákon nem terem gyümölcs,
a múlt ismerete nélkül nincs jövő.
A dévai iskolákról röviden 1595-2005

I.  A református gimnázium 1595-1774

 „Mert az iskolára olyan nagy szükség van, és olyan sokféle a haszon, mely az iskolából származik, hogy vaknak, sőt érzéktelennek kell lennie annak, aki ezt magától föl nem fogja, be nem látja.” (A. Cs. J.)

Déva vára kövei romosan is hirdetik múltunkat, mert erős sziklákra építették. Iskoláinkat az alapos tudás, a tiszta erkölcs, a kitartó munka és a hit tartotta és tarthatja meg.

Geszthy Ferenc dévai várkapitány végrendelete alapján hagyatékából építették meg a több épületből álló iskolát a református templom közelében. Történetével Szőts Sándor, Bitay Béla dévai lelkészek foglalkoztak. Az alapító végrendeletében gondoskodott az iskola fenntartásáról, kijelölve az anyagi forrásokat, annak fogytával az erdélyi fejedelmek, a marosnémeti udvar segítette megmaradását az ellenreformáció idején. Megszűnése 1774 március 19-én következett be. A későbbiekben, mint felekezeti iskola működött, hol kevesebb tanítóval az 1948-as államosításig.

II. A TANÍTÓKÉPZŐ 1870-1919

1870-ben indították a dévai Tanítóképző I. osztályát. Az intézet létrehozásának célja „a nem magyar ajkú fiatalok magyar nyelvre képesítése, a magyarokat román vidékeken leendő működésre segíteni”. Ezért a román nyelvet heti 2 órában tanították. Fontos volt az elméleti tantárgyak mellett a gyakorlati és háziipari oktatás. Utolsó igazgatója Barabás Endre vezetése alatt épült fel a ma is álló háromemeletes tanintézet 300 ezer korona értékben (1913-1915). Lévén magyar állami épület 1919. október 12-én birtokba vette a román állam.

III. A FŐREÁL GIMNÁZIUM 1871-1919

A XIX. század második felében, főleg a kiegyezés után (1867) a polgárosodó társadalomra jellemző az iskoláztatás igénye. Déván sem volt másképpen. A Magyar Vallás és Közoktatási Minisztérium 10143 számú rendelete jóváhagyta Hunyad megye kérését reál gimnázium alapítása ügyében. A tanítás 1871 okt. 1-én kezdődött el Matusik Nepomuk János igazgató, Téglás Gábor és Víg Ferenc tanárokkal. A kezdeti nehézségek leküzdése után kiegészült a tanári kar, de a tanulók számának növekedésével az eredeti épület (ma: Eminescu 17, Pionír ház) a Bethlen utcában szűknek bizonyult. Telek vásárlásra Téglás Gábor igazgatása idején került sor 16250 forintért, és oda hamarosan felépítették a főgimnázium épületét. Egy évre rá 1889-ben bentlakás, 1894-ben tornaterem is épült.

A tanintézet működéséről dr. Téglás Gábor igazgató, tudós tanár minden évben részletes tájékoztatást adott az iskola Évkönyvében.

Nyugdíjazása után (1903), akárcsak elődje, Budapestre költözött, helyére Göllner Károlyt választották. Az első világháború végén, az impérium váltás következményeként az iskola minden felszerelésével együtt átment a román állam tulajdonába (ma a Decebal Líceum). Az épület nélkül maradt magyar ifjúság további képzését dr. P. Kasszián Albert és Göllner Károly tanár kezdeményezésére alakult Római Katolikus Reáliskola biztosította ideig-óráig, míg be nem vonták nyilvánossági jogát 1923-ban.

IV. A Polgári leányiskola 1892-1919

Egy leányiskola szükségessége már 1872-ben felmerült. Kezdetben, mint magániskola működött a Magyar utcai Appel féle házban. A képzős tanárok ingyen tanítottak, írja visszaemlékezéseiben Koós Ferenc, a képző első igazgatója. Az állami polgárit 1892-ben alapították, épületét 1894-ben emelték, Szathmáry György miniszteri tanácsos és Déva parlamenti képviselőjének hathatós támogatásával. Legismertebb igazgatónője Imets Irén volt. Az iskola évkönyveit a Budapesti OPKM különgyűjteményében őrzik. 1919-től román leánygimnázium (Regina Maria) lett.

V. A MAGYAR VEGYES KÖZÉPISKOLA 1952-1960

Negyven éven át Déván magyarul csak a felekezeti elemi iskolákban lehetett tanulni: a református négyosztályos, a római katolikus 7 osztályos meg a telepi két tanerős elemiben. Helyi kezdeményezésre 1945 után megalakult az Egységes Magyar Gimnázium. Kezdeményezés, jóindulatú anyagi és szellemi segítség, lelkesedés, Istennek és embernek tetsző nagyszerű alkotásokat hozhat létre, viszont megőrizni, megtartani nehéz.

A városunk magyar lakosai, értelmisége, vezetői kérvényezték az anyanyelvű középiskolai oktatást, mely 1952-53-as tanévtől megvalósult. Az állami hétosztályos általános iskola mellett beindult az első középiskolai osztály 40 tanulóval, akik 1955-ben érettségiztek (akkor a tízosztályosok voltak a romániai gimnáziumok – szovjet mintára).

Türelemmel, a gyermekek iránti elkötelezett szeretettel tanítottak ebben a nagyon mostoha körülmények között működő iskolában azok a szakképzett fiatal pedagógusok, akik a tanórákon kívül is foglalkoztak a diákokkal. Mint önálló egység 1960. szepterében szűnt meg a dévai magyar vegyes XI. osztályos középiskola, mely akkor már az 1959-ben engedélyezett Petőfi Sándor Középiskola nevet viselte. 1960-tól, az iskolák egyesítésétől napjainkig, különböző román líciumok magyar tagozataként működött a tanítás.

VI. TAGOZATOS ÉVEK  1960-2005

A Decebal Líceumban 1960-1970

Déván 1960-61-es tanévtől egyesítették a három elméleti középiskolát. Épülete a Decebal Líceum, mely azonos az 1888-ban átadott m. k. Főreál Gimnázium épületével, és ahol 1919 óta román líceum működik.

Tanfelszerelés, laboratóriumok, tornaterem, bentlakás tekintetében a körülmények sokkal jobbak voltak, viszont anyanyelvápolás, kultúrprogramok szervezését csak a román osztályokkal együtt engedélyezték. A tagozatos időszakra az is jellemző volt, hogy a mi osztálytermeink térben soha nem voltak egymás mellett, vagy legalább egyazon emeleten. A tanár-diák kapcsolat is gyengült. A tanári kar megoszlott a két iskola között, tanítva az általánosban is, mely a régi helyén maradt. A felvételi vizsgákra jelentkezők száma megnövekedett, jobb szelekció, rendezettebb körülmények között folyó oktatást eredményeként nagyobb számban kerültek érettségizetteink egyetemre, főiskolára.

Tíz év után 1970-ben, az iskola alapításának 100 éves ünnepélyes megemlékezése előtt, a magyar tagozatot kiköltöztették egy újonnan épített épületbe a város Dacia nevű negyedébe. Miért? Ki merte ezt akkor megkérdezni?

A 2-es számú Elméleti Líceumban 1970-1977

Új tágas épület, két emeletes, négy laboratórium. Itt kapott helyet a Decebal Líceumból áthozott 4 magyar osztály, egy román tannyelvű reál, humán és atlétika-labdarúgó IX. osztály. Az épületbe áthozták a 3-as számú Általános Iskola I-VIII. osztályos román és magyar tagozatát is (volt Petőfi), melynek régi épületeit akkor kezdték lebontani és oda 1975-re két emeletes iskolaépületet emeltek. Ide költöztették a 2-es sz. Elméleti Líceum XII. osztályait. Közben helyszűke miatt egy ideig a Gojdu-negyedi Általános Iskola régi épületében is voltak osztályaink.

Az 1977-es tanügyi változások miatt újabb költözés várt a magyar tagozatra. Egyik napról a másikra az elméleti líceumokból ipari szaklíceumok lettek. A legtöbb ipari líceumot a megfelelő iparág hatáskörébe utalták. A 2-es Elméleti Líceum román tagozata átalakult Autó Elektromechanika szaklíceummá, és átkerült a Közlekedésügyi Minisztériumhoz, de a magyar tagozat nélkül! A helyi közigazgatás hatáskörébe tartozó Építészeti Líceumba kerültek a magyar tanulók.

A 4-es számú Ipari Líceumban 1977-1990

A 13 év alatt 7 alkalommal csak csoportot (fél osztályt) engedélyeztek a hatóságok, ilyenkor egy román csoporttal képeztek teljes létszámú osztályt. Az osztályfőnökük nem ismerte a magyar nyelvet, de az oktatók 70%-a sem. Az államnyelv oly jó elsajátítása dacára érettségizettjeink csak kevesen tudtak továbbtanulni.

A Traian Líceumban 1990-2005

Az országban végbement politikai változások után, az 1990-91-es tanévtől a szaklíceumból megint elméleti lett. A magyar tagozat a matematika-fizika profilt választotta, sokkal előnyösebb lett egy humán osztály is, pár éve informatikára iratkoznak többen. A líceum már 1991 januárjától felvette a Traian nevet. Bár megszűnt az osztályok egymásra telepítése, a létszám, főleg a kilencvenes évek elején komoly gondot okozott. Az elmúlt években megjelentek a párhuzamos osztályok, sőt beindult a magyar nyelvű szakmai oktatás, ehhez jelentősen hozzájárult a Magyarok Nagyasszonya magán iskola. A megnövekedett létszám miatt az osztályok elhelyezése 5 különböző intézetnek termeiben történt, így nehezítve a nevelői munkát. Ez a szétszóródás jellemző az elmúlt esztendőkre.

Tanulóink lakhelyét elemezve változatos kép alakult ki. Eleinte az ötvenes években Hunyad tartomány, majd minden magyarlakta településről voltak tanítványaink, az elemi iskoláink megszűnésével egyre kevesebben jöttek. Az ipari líceumba inkább dévai és hunyadiak iratkoztak. A létszám hullámzásának több oka van: nemzettudat gyengülés, anyagi, információ hiány, idegen hatás, vegyes házasságok. Városunk legnépesebb magyar lakósai, a telepiek közül 25-16% érettségizett nálunk, 1138 tanulóból.

A tanerők, 1952-60 között volt 5 magyar igazgató és 3 aligazgató. A tagozatos időszakban nem volt magyar igazgatónk, rövid ideig 2 aligazgató. A tanárok közül sokan kinevezésüktől nyugdíjig oktatták a magyar diákokat, vállalva a nehézségeket. A tanár diák kapcsolatra jellemző mind a mai napig a közvetlen pozitív bensőséges viszony, a gondoskodó, együtt érző segítő kézség, sorsukat figyelemmel kísérő érdeklődés egyfelől, a diákok részéről pedig a tiszteletadás, méltányosság, ragaszkodó szeretet, melynek jeles bizonyítéka a véndiák találkozók és résztvevőik magas száma. A beszámolók adatai bizonyítják, hogy a felsorolt mostoha körülmények dacára tagozatunk képes volt sok értékes embert, személyiségeket képezni társadalmunknak.

Egy fél évszázad hányadtatás, költöztetés után ideje igazi ALMA MATER, egy korszerű iskola-otthon építésének! Ahol ne érezze senki, se diák, se tanár, se szülő, hogy másodrendű, megtűrt állampolgár! Ahol legyen küszöbén mindig őrző fogadni a betérőket, köszönteni a visszaérőket, figyelmeztetve őket: ne feledd iskoládat, gyökereidet, mert a forrásokat tisztítani, a gyökereket ápolni kell.

Hiszem, hogy nemzeti értékeink öntudatos felismerése képes a veszendő köveket újra meg újra összehordani, korszerűt, szépet, maradandót építeni.

Déva, 2005. II. 16-án.
Szathmáry Rózsa
nyugdíjas tanár